Előfordultak már olyan játékok a történelem során, amiket az emberek szerettek, és bár semmi technikai érdekességet nem tartalmazott, nem volt nekik nagy forradalmi grafikájuk és egyéb, de mégis, játékosok tömegei vették meg és játszottak velük hosszú napokon és éjjeleken át, mert megvolt bennük az, ami manapság egyre inkább hiánycikk, mégpedig hogy le tudta kötni és nyűgözni a játékost. Ilyen volt anno a Duke Nukem 3D, ami a sorozatnak egy hatalmas lökést adott, Duke Nukem karaktere pedig az óta legendássá vált. Ezt a legendát próbálja erősíteni a közel 15 éve készülő folytatás, de sajnos ez csekély sikerrel kecsegtet…

 

Duke új kalandjában minden jóságot találhatunk, amit csak szeretnénk. Azon kívül, hogy alienpopsikat rugdoshatunk, gyakorlatilag körülöttünk forog a világ, mindenhol ismernek és tisztelnek minket (vagyis Duke-ot), szobrokat emelnek nekünk, hízelegnek, a kisgyerkőcök autogramokat kérnek, a lenge öltözetű csajszik pedig bármikor odaadják kölcsibe a szüzességüket, nem sejtvén, hogy úgysem kapják vissza. No igen, olyan az életünk, mintha mi lennénk a leghíresebb és legsikeresebb celeb a földön, csak hogy nem holmi semmivel érdemeltük ki ezt, hiszen megmentettük a világot úgy 10 éve (konkrétan a Duke Nukem 3Dben). Ennek a harcnak a végét még flashbackként végignyomjuk az elején, mint afféle bevezető és tutorial, majd vált a kép, látjuk, a mostani Duke játszotta csupán ezt egy Duke Nukemes Xbox 360on, miközben két lányka kényeztette az alsó tájain.

 

Békeidő van, minden frankónak ígérkezik, épp egy talk-showba készülünk, Las Vegas legdrágább szállodájából, ahol ugyanúgy megtalálhatóak a rólunk mintázott képek, szobrok és minták, mint bárhol máshol.

 

Tényleg mások számára elképzelhetetlen életet élünk, de persze ez nem maradhat így, mert a rosszfiúk (esetünkben alienek) visszatérnek és lebombázzák a fél várost, úgyhogy gyorsan leliftezünk a HQba, ahol a hadsereg parancsnoka, valamint az elnök ad egy gyorstalpalót, hogy mi a helyzet, de igazából egyikük sem tudja. Szóval elkezdődik ténylegesen Duke új kalandja, megint egyedül van a világ ellen, bár néha pár katona besegít, de ők felpörkölődnek az első falra. Sajnos itt kezdődik a kínszenvedésünk is…

 

Az első harcok még elmentek, hangulatos volt és még izgalmas is, hogy full sötétben mászkálunk a szálloda alagsorában, néha felpofozunk bamba ufókat, feladatunk pedig, hogy helyreállítsuk az energiaellátást, amit energiacellákkal tudunk elérni, ezeket kell megtalálni, persze mindegyiknél áll néhány rosszarcú, sőt, az egyiket egy elzárt szobából kell kihoznunk egy távirányítós autóval, aminek bár szörnyű az irányítása, ezt még lehetett élvezni.

Az ellenfelek változatosak, bár néha bebugolnak és vegetálnak. Két (értsd: 2) féle fegyver lehet egyszerre nálunk, ezek lehetnek pisztoly, automata gépfegyver, sörétes puska, rakétavető, lézerágyú, valamint helyet kapott a fagyasztó és a miniatürizáló, utóbbit gyakran használnunk kell, ha tovább akarunk jutni egy-egy pályán. Ezek kellően idézik az oldschool hangulatot, viszont az életerőnk kicsit idétlennek tűnik. Ugyanis, életerőnket az EGOnk jelzi, ha megsebesítenek, ez a csík megy le, de kis idő múlva visszatöltődik. Szerény személyem szerint jobb lett volna, ha van 100 életpontunk, ha ez a szám lemegy, nem fog visszamenni magától, életerőcsomagokat kell keresnünk ehhez, és ez is hozta volna az oldschool érzést. Viszont ha megiszunk egy sört, fél percig sebezhetetlenek vagyunk, ami kellően poénos, és még könnyít is a dolgokon.

 

A pályák egyébként ötletesnek is mondhatóak, tényleg kell agyalni, hogy melyik lehet a helyes út, és hogy rendes méretben, vagy kicsinyítve tudjuk teljesíteni azt, és miniénünkkel szórakoztató rohangálni fel alá. Dukenak mindenre van valami poénos beszólása, mozdulata, amiken el lehet mosolyodni, a szinkronja még mindig illik hozzá, ez is rendben volt. Itt ki is merülnek a pozitívumok, a játék következő 7 órája nem lesz jó.

 

Elsőre furcsának tűnhet az, hogy azért lesz rossz egy játék, mert ugyanazt nyújtja végig, miközben az eleje jónak tűnt, de ennek okai vannak. A DNF múltat akar idézni, de ezt sajnos gagyin csinálja, ami sejthető is volt ennyi fejlesztési idő után. Az, ami akkor jó volt, ma már nem állja meg a helyét, ami az akkori viszonyok közt klasszikussá válhatott, az ma már nem megy el, és ezt felejti el a játék. Ráadásként konkrét koncepciót sem lehet felfedezni a játékban, egyes részek újak, de némelyik pályarészen látszik, hogy ezt még a ’90es években tervezték meg, és talán még jó is lenne így kettős idősíkra helyezni a dolgokat, de ezt se tudták megoldani, mert feltehetőleg nem direkt maradt így, hanem csak hanyagságból.

 

Egyszerűen unalomba fullad a játékmenet egy óra után, és ha hozzávesszünk a nagy elődöt, ami le tudott kötni bárkit, elég nagy csalódásnak tűnik a játék. Igaz, hogy Duke karaktere még mindig szórakoztató, és végülis megint sok mini játékkal találkozhatunk, rengeteg tárggyal, emberrel interakcióba léphetünk, kurvázhatunk, és ezek rendbe vannak tényleg, de kevés. A hangok megállják a helyüket, de a grafika valami iszonyat, a 2011es szintet meg sem közelíti, csak nagyon ritka helyeken tudtak normális textúrákat csinálni, és ebben a legfurcsább, hogy Unreal 2es motort használ a játék, ami már kissé.. idejemúlt.

 

Bevallom, én nem játszottam megjelenésekor a Duke Nukem 3Dvel, csak egy-két éve volt szerencsém hozzá, hogy mégis meglegyen. Az akkor nosztalgikusnak tűnt, mint ahogy más, ma már elavultnak tűnő játékkal is szívesen játszok a mai napig, mert van egy sajátos hangulatuk. A DNF ezt a sajátos hangulatot szerette volna visszahozni modern köntösben, de valahol a kettő közt elveszik, mert ez a hangulat nem mindenhol köszön vissza, másrészt a játék egyes részeiből sugárzik a gagyiság, ami nagyon is illúzióromboló, mint ahogy az se működik, hogy az egyik pályát ’99ben tervezték, a másikat 2009ben. A rengeteg beleölt idő és pénz függvényében a 3D Realms, majd a Gearbox és a 2K Games nagyot bukik az egészen, mert nem lett jó a játék. Ezt, 2011ben, ennyi pénzért nem lehet komolyan gondolni, akik élnek-halnak Duke Nukem legendájáért, azoknak megérhet egy próbát, egyébként pedig az ár-érték aránya a béka feneke alatt van.

+ Duke Nukem still alive

+ Jó szinkron, hangok

+ Néha tud nosztalgikus és jó lenni

- Minden más

-          Grafika: 75%

-          Zene: 85%

-          Játékélmény: 60%

-          Összérték: 70%