2010 Októberét írtunk, mikor megjelent az eddig gyakorlatilag ismeretlen Ninja Theory harmadik címe, az Enslaved. A nulla marketing meghozta hatását, nem lett kasszasiker, pedig maga a játék érdemes lett volna rá, mert bár nem lett egy hibátlan darab, tud újat mutatni egy egyedi és élvezetes történet keretein belül. Nem szabad megváltást várni a játéktól, de néhány kellemes órát fog szerezni nektek, annyi szent.

 

In medias res módra egy lassacskán lezuhanó rabszállító repülőben kezdünk, valahol a nem túl távoli jövőben (már ha 150 év nem túl távoli), egy apokalipszis után. Főhősünk, Monkey az életéért fut, vagyis inkább egy nőci után, aki talán elvezet a megmeneküléshez, de azért közbe van iktatva egy gyorstalpaló a mozgásról és a harcról. A nagy rohangálás és falmászás (ami igen-igen hasonlít az Assassin’s Creed sorozatban látottakhoz) után beérjük a nőcit egy mentőbuborékban, ám gonoszdi módra nem enged be, így a nagy ugrást a biztonságot jelentő bubin kívül teszi meg Monkey, a legkevesebb, hogy ájultan ébred valahol a szétbombázott New Yorkban. Ébredezés közben feltűnik mellette a lány is, így a nagyon kigyúrt Monkey azért mégis csak számon kéri tőle az imént történteket, de.. beüt az a másnapos fejfájás.

 

Merthogy a drága csajszi (akit egyébként Tripnek hívnak) egy jó kis kütyüt rakott Monkey barátunk fejére, ami által hősünk gyakorlatilag rabszolgája lett Tripnek. A szabályok nem bonyolultak: Ha túlságosan eltávolodunk Triptől, meghalunk, ha megáll a lány szíve, mi is meghalunk. Vagyis szinte tuti, hogy meghalunk, mert ha ez nem lenne elég, a lányka azt kéri tőlünk, hogy ugyan már vigyük el őt apucihoz, aki véletlenül pont rohadt messze van a várostól és pont lehetetlen mechek hadán kéne átverekednünk magunkat. Kösz Trip, igazán...

 

Míg Monkey szitkozódik, talán mi már látjuk ezt a rendkívül egyedi sztorit kibontakozni, meg mégis csak, valahol el kell kezdeni. Ha már kezdés, meg kell említeni, hogy ez a szegmense a játéknak olyan jól sikerült, hogy ha elkezded, nem akarod majd letenni egy jó ideig, mivel sosem fogsz unatkozni, mindig lesz valami, ami kellően leköt. Például a harc, változatos ellenfelekkel, és bár nagyrészt esztelen gombnyomogálással is túljutsz egy-egy részen, azért néha gondolkodni kell és taktikázni, mert kellő kihívást adnak az ellenek, de hozzá kell tenni, még így is szembetűnően monoton a harc. Ezt kompenzálandó, van fejlődésrendszer, ahol 4 főágon át fejleszthetjük képességeinket a talált, illetve kapott pontokból, ráadásul az animációk és effektek a toppon vannak. Ha épp nem harcolunk, akkor éppen falakon és omladozó épületeken, esetleg fákon fogunk ugrálni, ami nem tűnik túl izgalmasnak, de a változatos helyszínek miatt szerencsére ezzel sem fogunk unatkozni. Akadnak itt is hiányosságok, például gyakorlatilag lehetetlen lezuhanni, ez csak abban az esetben fordul elő, ha az aktuális kapaszkodó instabil állapotban van, egy idő után letörik és velünk együtt a mélybe zuhan, de ez egyszerűen kikerülhető. Másik hiányosság, hogy nem lehet forgatni a kamerát, így sokszor egyszerűen nem lehet belátni a terepet, ami elég frusztráló.

 

Néhány helyen bugos a játék fizikája, de ezek elenyésző hibák. Ellenben semmiféle panasz nem lehet a grafikára, ami jól néz ki, kellően élesek a textúrák, változatosak és nagyok a helyszínek, valamint ha hozzáadjuk az intrók és az effektek remek minőségét, teljes élményt kapunk. Hangok terén sincs mit felhozni negatívumként, a vizuális és auditív élmények tárháza biztosítaná a játék sikerét, ha az említett pontokon nem lennének buktatók. De vannak…

 

Hogy akkor mitől jó játék ez? Attól, hogy az Enslaved nem akar megváltást hozni semmilyen téren a játékpiacra, de még így is tud olyat mutatni, amitől emlékezetessé tud válni, ez pedig a történet. Mert, hogy a sztori nagyon ott van, érdekes, egy kicsit elgondolkodtató is, eredeti és csattanókkal tarkított, mégis néhol sablonos, de ez így van jól. Főhősünk és társa karaktere teljesen egyedi, talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint ha egy filmet néznénk, csak közben mi is részei vagyunk a filmnek. Ez pedig szenzációs élményt ad. Nem véletlenül sikerült ilyen jóra a sztori, hiszen a fejlesztők nem akárkikre bízták a megírását. Andy Serkis (Gyűrűk Ura trilógia) és Alex Garland (leghíresebb filmje a Napfény) követte el a forgatókönyvet, és tényleg, minőségi alkotást tudtak letenni az asztalra. Aki igazán átérzi és beleéli magát a sztoriba, tényleg egy emlékezetes élménnyel lesz gazdagabb. És pontosan ettől lesz az Enslaved az, ami. Mert amikor már temetnénk a játékot a hibái miatt, előjön ezzel a nagyszerű történettel, és egyből bocsánatos bűnökké válnak ezek a hibák.

 

Összességében azt lehet elmondani, hogy az Enslaved a sok bosszantó hiba ellenére jóra sikeredett, de talán a fejlesztők is érzik, ennél jóval több volt a játékban. Néhány ésszerű megoldást alkalmazván máris egy sokkal élvezhetőbb alkotást tudtak volna létrehozni, de így ”csak” a sztori és a grafika az, amit különösen ki lehet emelni, a játék többi részén viszont közepes teljesítménnyel találkozunk, ezért nem tudok neki magas százalékot adni, pedig nagyon is benne lehetett volna pakliban. Viszont tudom ajánlani minden kedves PS3 és Xbox360 tulajnak, mert csalódni nem fogtok benne, és mostanra már az ára sem olyan borsos, pláne, ha használtan juttok hozzá.

 

+ Remek grafika, szép helyszínek

+ Minőségi, élvezetes történet

+ Hangok, zenék

 

- Monoton harc

- Bugok

- Rövid

-          Grafika: 90%

-          Zene: 85%

-          Játékélmény: 80%

-          Összérték: 83%