Hanyatlik a vadnyugat, a klasszikus western, de a legdurvább rész még hátravan. A cowboyok ideje már lejárt, de az igazságosztók most lépnek a színtérre. Mit tehet egy büntetett előéletű cowboy, akit megfosztottak a családjától? A mi esetünkben helyes útra lép, és felkeresi azokat, akik idáig juttatták.

 

A Rockstar, azon belül is a San Diego-i csapat felelős ezért a westernes játékért, ahol az alapsztori a hanyatló westernre épül, no meg a főhősünkre, John Marstonra. Sebhelyes arcú, mogorva és kemény, mint a kő. Mindig kalapot visel, és fegyverek tárháza bújik meg az övén, a hátán vagy a kabátja alatt. Mondhatni egy kész halálosztó, de totális ellentétben áll a GTA-k főhőseivel, mivel a törvénnyel nem fogunk megütközni, az már erkölcsi kérdés, hogy több száz ember lemészárolása egy játékban mennyire törvényes. Na persze, ebbe beletartozik a sok-sok mexikói lázadó is, ahol a hadsereg kötelékében ragadunk fegyvert.

 

Szóval John Marston tényleg egy halálosztó, de a halált mondhatni igazságosan osztja.

Nagyon kemény világot élünk, naponta fordulnak elő rablások, gyilkosságok, leszámolások, a feszültséget pedig érezni a levegőben. Egy ilyen világba csöppenünk bele Johnnal, akinek ez a környezet nem ismeretlen, de nekünk az, így hatalmas mennyiségű felfedezést tehetünk a játék során. A formula ugyanaz, mint a GTA IVben, vagyis teljes szabadság egy hatalmas területen, több településsel megfejelve, és minden helyszínnek megvannak a maga sajátosságai, eltérő állatokkal, növényekkel, emberekkel (mivel megfordulunk Mexikóban is).

 

Megvan a klasszikus, mondhatni egyedi Rockstar stílus, vagyis tényleg azt csinálunk, amit akarunk. Van csomó küldetésünk, melyek közül néhány a főszálat viszi, néhány a főszálat próbálja megértetni, a továbbiak meg csak úgy vannak unaloműzésként, hogy teljesebb és élvezhetőbb képet adjon a játék.

 

Fő célunk természetesen felkutatni régi barátainkat, és jól golyót ereszteni a koponyájukba, de persze ez nem fog könnyen menni, meg nem is ilyen egyszerű a történet. Rögtön az első 10 percben minket is ellőnek, de szerencsére egy kedves kis farmerlány hazavisz a farmjára (jól bevált történet), ahol felgyógyulunk, és újra meg tanulunk lovagolni, lőni és egyebek. Ezek után kezdünk belekóstolni a valódi vadnyugatba, pisztolypárbajok (olyan igaziak, mint a filmekben…), rablók és útonállók elleni lövöldék végigkísérik történetünket, mint ahogy ez el is várható.

 

Persze nem csak erről szól a világ, van mindenféle jóság is errefelé, különben minek laknának itt az emberek? Azon kívül persze, hogy tök jó farmokat lehet kiépíteni. Igen, szerencsejáték itt is van, talán ez a leginkább szórakoztató dolog egy állig felfegyverzett férfi számára, már a kurvázáson kívül, és igen komoly pénzekre tehetünk így szert. Apropó pénzszerzés. Halomnyi cucc van a játékban, amivel pénzt szerezhetünk. Egyrészt a küldetések után kapunk valamennyit, de ez nem túl sok. Aztán a hulláktól is lenyúlhatjuk a zsetont, ez se sok, de gyorsan gazdagodhatunk, ha mindenféle alkalmi munkát végzünk, mint járőrözés, ló betörés, nyájterelés, és további tipikus farmermelók. No és a legizgibb, ha egy keresett bűnözőt kapunk el, értük megkapjuk a kitűzött vérdíjat, de egy mezei tolvaj elkapása is pénzt hoz, nem csak a nagykutyáké.

 

Ha mindez nem lenne elég, a vadonban találkozhatunk mindenféle állattal, ezek bőréért fajtától függően jó pénzt adnak, de ha feminin szelleműek vagyunk, szedhetünk virágokat, amiket szintén eladhatunk, de természetesen meg is tarthatjuk őket trófeaként, ennek viszont semmi értelme. 

 

Ha egy kicsit belemélyedünk a játék történetébe, igen érdekes dolgokkal találkozhatunk majd. Egyrészt ez a dolog 20-25 órát von el az életünkből, és ez teljesen elég arra, hogy megértsünk minden mozzanatot a történetben. Mint ahogy említettem, a főszál mellé van egy rakat mellékküldetés is, és ezek nagy része kötődik a főszálhoz is, ezek segítségével könnyebben átláthatjuk azt, hogy átláthatatlan az a mocsár, amit az USA – Mexikó határvidéke elénk tár. És akkor még mi hősködjünk még az egyszemélyes hadseregünkkel, persze…

 

A vidék, amit kapunk, tényleg nagyon változatos. Három nagyobb részre lehet elkülöníteni, egyrészt ott van West Elizabeth, a civilizáltnak tűnő része a tájnak, iparosokkal és gépjárművekkel. Erre csak a játék vége felé fogunk sokat megfordulni, már a történet szempontjából, és megtapasztalhatjuk, hogy a gazdasági és technológiai fejlettség nem garantálja az erkölcs fejlődését. Aztán ott van New Austin, ami olyan, mint amilyennek a Westernt önmagában elképzeljük. Széles földutak, porfelhős városkákkal, füsttel és izomszaggal telenyomott fogadókkal (kivétel nélkül bérelhetünk ezekben szobákat), bankokkal és postákkal, no meg erre találkozunk leginkább banditákkal meg szájkaratés pisztolyhősökkel. A harmadik nagyobb part a Nuevo Paraiso nevet viseli, rá lehet jönni, hogy ez Mexikó azon részét fedi, amibe mi is bepillantást nyerhetünk. Szenzációsan lett megoldva a játék eme szegmense, pofánkba rakja az egész mexikói kultúrát úgy, ahogy van, nem ám egy-két sombrerós emberrel kell csak beérnünk. Fülledt meleg, csomó erőszak, kaktuszok meg polgárháború, utóbbiban valóban részt veszünk, hosszú csatározások után a mexikói revolúció végéhez ér, és igen, mi fogunk nyerni.

 

Sok-sok dologban különböznek a térségek, abban viszont hasonlítanak, hogy rendkívül interaktívak. Részeges kocsmatöltelékek molesztálnak egy prostituáltat? Netán épp egy család szekerét rabolják ki banditák? Farkasok támadtak meg egy ártatlan leányt? Csak néhány példa, amikbe belefuthatunk utunk során, a döntés pedig mindig a miénk: Hagyjuk őket és elvágtázunk, vagy leállunk és a magunk módján szolgáltatunk igazságot. Ez is többféleképpen történhet. Van, hogy elég néhány keresetlen szó, vagy egy-két pofon, de gyakran fegyvert kell rántanunk és használni azt. Persze nem csak ezekkel tehetünk jót, a történet során szépen ügyesen kell döntenünk hatalmas kérdésekben úgy, hogy talán fel sem tűnik az egész. Minél több ilyen jótettet hajtunk végre, annál inkább nő a megbecsülésünk az emberek szemében, no meg a hírnevünk is növekszik, így egy idő után az emberek felismernek és készségesek lesznek velünk szemben, kedvezményeket kapunk a boltokban, ám ugyanez fordítva is elsülhet, vagyis az emberek retteghetnek tőlünk, a boltosok nem szívesen adnak el nekünk cuccokat, a törvény nevében szolgálók pedig melegebb éghajlatra küldenek minket, ha összefutunk velük.

 

Annak, hogy ekkora bazinagy bejárható területet kapunk, egyetlen hátulütője van: Bizony unalmas 5 perceket tölteni küldetésenként lovagolással. Persze, beleakadhatunk mindenféle csetepatéba, de ez koránt sem teszi izgalmassá a mindennapokat. Ellenben legalább ez is hűen tükrözi a kort.

 

Idővel persze elérhetővé válnak a pénzes (és viszonylag olcsó) fuvarok, persze csak olyan helyekre, amiket már felfedeztünk. Gyakorlatilag olyan, mint a GTA IV taxis megoldása. A térkép és a minitérkép is megegyezik, mint ahogy a mentési rendszer is, menteni safe houseban tudunk, vagy ha útközben esteledik ránk, csinálhatunk tábortüzet is. Ellenben van checkpoint rendszer, vagyis ha küldetés közben meghalunk, nem kell újrakezdenünk a küldi elejétől.

 

Fegyvereink tárháza hatalmas, többféle pisztoly, revolver, shotgunok, vadászpuskák, no meg molotov-koktél, dinamit, és persze a lasszó, amikkel elfoghatjuk a rosszarcúakat, ezzel fogunk el lovakat, és még tucat dologra tudjuk használni. Bár jóval egyszerűbb a célzás, mint a nagytestvérben, azért nem gyerekjáték. Persze, a célzásrásegítés gyakorlatilag megoldja helyettünk a dolgot, de reflexünket azért tartsuk kéznél, ha nem is sok, de vannak izzasztó helyzetek is. Használhatjuk az úgynevezett Dead Eye funkciót is, ami lelassítja az időt, ezalatt pedig bejelölhetjük magunknak a likvidálni kívánt személyeket, állatokat, avagy tárgyakat. Ugyanilyen Dead Eyeban megy a pisztolypárbaj, ami alapvetően egyszerű, egy-két komolyabb ellenfél van, de akinek normális a reflexe, ezeket is könnyedén megoldja. A lasszózás egyébként ugyanúgy megy, mint a lövés, pikk-pakk becélozzuk a személyt/állatot, majd ha elég közel értünk hozzá, kivetjük a cuccost, és ennyi is. Health-bar nincs, ami jelentős segítség, ugyanis ha nagyon keresztül lőnek rajtunk, elég egy kicsit csöndben maradni a fedezékben.

 

Az audiovizuális élmény kapcsán megint olyat kaptunk a Rockstartól, amitől a hajunk is ledöbben, gyönyörű, részletes grafika hátborzongatóan jó és odaillő hangokkal, a szinkron tökéletes, a zene pedig annyira hangulatos és fülbemászó, hogy tényleg egy rossz szót nem tudok mondani ezekről. Persze, jöhetek azzal, hogy 5 óránként egyszer a fizika bebugolt egy fél másodperc erejéig, de ne legyünk telhetetlenek.

 

És igen, a Rockstar megint megcsinálta a szépet, mostanában nem láttunk sok western játékot, de a Red Dead Redemption egy olyasmit nyújt nekünk ebből, hogy inkább ezzel játszunk még 5 év múlva is, mert tényleg egy emlékezetes darab. Kellő korhűséggel mutatja meg azt a világot, amit mi, itt a keleti blokkban csak a jugoszláv és NDK-s western filmekből ismerhetünk, egy nagyon mély történettel és gazdag körítéssel, van benne humor, érzelem, erőszak és szórakozás egy hatalmas, bejárható világban, gyönyörűen tálalva a játékos elé. Ennél több nem is kellhet.

 

+ Új irányelvet ad a műfajnak

+ Korhű ábrázolás emlékezetes sztorival

+ Gyönyörű grafika eltalált hangokkal, zenével

 

- Unalmas utazgatás

- Néha bugos, de ez csak szőrszálhasogatás

-          Grafika: 90%

-          Zene: 90%

-          Játékélmény: 96%

-          Összérték: 94%