A nagy bevezető után meg kell jegyeznem, én szkeptikusan álltam az L.A. Noirehoz, mivel a Rockstar előző üdvöskéje nekem csalódást okozott (Red Dead Redemption), de mégis, a Team Bondi/Rockstar együttműködés szüleménye még engem, szkeptikus játékost is le tudott nyűgözni, tényleg le a kalappal a játék előtt. Persze itt sem minden fenékig tejfel, szóval vágjunk is a levesbe (igen, szándékosan így írtam)!

 

Cole Phelps, egykori háborús hős, aki a Csendes-óceáni hadszíntéren harcolt, a két katona közül az egyik, akit kitűntettek az Ezüst medállal. Visszatérve az anyaországba marad hazája szolgálatában, ugyanis Los Angeles városában rendőrnek áll. Itt jövünk mi a képbe, először járőrként kezdünk, ez afféle tutorial, ezután haladunk feljebb a közlekedésiekhez, majd drogosztályhoz, végül a gyújtogatásiaknál kötünk ki, mielőtt bárki is elkezdene gondolkozni, hogy miért a gyújtogatási van a ranglétra tetején, megsúgom, hogy nem az van, de ha végigjátsszátok a játékot, megtudjátok.

 

Mert igen, a játék nem fél feltenni hatalmas súlyú erkölcsi és morális kérdéseket, több tabutémát is feszeget, és pontosan ennek köszönheti azt, hogy teljesen élethűen tudja visszaadni a kor hangulatát, ahol a bűn és a bűnmegelőzés ádáz csatát vív, egy olyan korban, ahol az alvilági bűntények mindennapiak, és ahol semmi sem az, aminek látszik. Összeesküvések, árulások és megdöbbentő információk kerülhetnek elő az ügyek során, de előre megmondom, senki sem tökéletes, még te sem, épp ezért ha hibát vétesz egy ügyben, annak te viseled a következményeit, nem tudod tökéletesen megoldani minden bűntényedet, csupán egy cél van: Juttasd rács mögé a tettest, gyakorlatilag bármi áron. Csak hogy ez se fog mindig sikerülni…

 

Amint megismerkedünk a játékkal, láthatjuk, hogy bár kinézetében hasonlít a Rockstar féle kasszasikerekre, de ez mégis más. Például, mivel a rendet képviseljük, nem lőhetünk le akárkit, sőt, a gyanúsítottakat sem, kizárólag azokra lőhetünk, akik szintén tüzet nyitottak ránk. Itt is adott egy hatalmas város, de közel sincs annyi lehetőség benne, mint egy GTA-ban, így aki nagyon vágyik az efféle szabadságra, az itt nem találja meg a számításait. Ellenben bármilyen kocsit elvihetünk, amennyiben nyitva vannak, de a tulajdonosoktól is elkérhetjük az utakon, egy jelvény felmutatása után. Ha már autók, el kell mondanom, hogy valami borzadály a fizikájuk, néha teljesen irreálisan mozognak, de így is élvezhető a kocsikázás, ráadásként 95 különbözőjármű kapott helyet a játékban, amiknek a vezetési élményük is különbözik.

 

De kanyarodjunk vissza főhősünkhöz, aki első gyilkossági ügyét próbálja megoldani. Itt megismerkedünk a játék legfontosabb elemeivel, mint a helyszínelés, a hulla megvizsgálása, bizonyítékok begyűjtése és az ehhez elengedhetetlen aprólékos kutatás, ami néha tényleg megkövetel egy bizonyos agyi szintet. Ha úgy érezzük, mindent megtaláltunk, akkor ideje eltársalogni az esetleges tanúkkal, illetve azokkal, akik megtalálták a holtestet. Ezek a beszélgetések valami hihetetlenül zseniálisak, teljes mértékben függ a kimenetelük tőlünk, illetve azon, hogy milyen bizonyítékokat, információkat tudunk felmutatni.

 

Három féleképpen bírálhatjuk a beszélgetőpartnerünk adott válaszát, vagy igazat adunk neki, vagy, ha esetleg valamit homály fed, arra konkrétan rákérdezünk, vagy dönthetünk úgy, hogy a kihallgatott személy az arcunkba hazudik, ilyenkor jöhet a jó öreg zsarus fenyegetőzés és ordibálás. Döntésünk helyességét egy hang jelzi, amint meghalljuk, tudjuk, hogy helyes vagy helytelen volt az a kérdés, amit feltettünk, ezzel összefüggésben értékelhető vagy értékelhetetlen választ kapunk.

 

Na de vajon mi segít eldönteni, hogy az alany igazat mond, bizonytalan vagy hazudik? A válasz abban a bizonyos újításban rejlik, aminek a neve: MotionScan. Ez a cucc tényleg filmszerű élményt tud létrehozni, ugyanis a játékban minden egyes karaktert, aki megszólal, külön színész játszik el, így a leghihetőbb alakítások tárulnak a szemünk elé, ugyanis a színészek minden egyes arckifejezését beszéd közben több tucat kamera követi figyelemmel. A legapróbb ajakmozgást is tökéletesen lemodellezi, és bár erősen rájátszanak erre a színészek, ez kell ahhoz, hogy lássuk, mi játszódik le a felszín alatt, és ha már színészek, nem lehet panaszunk a szinkronmunkára sem, tökéletes munkát végeztek e téren. De nem ez volt az egyedüli alkalom, hogy egy ilyen technológiát vettek elő segítségül, ugyanis több játékfejlesztő csapat is kísérletezik hasonló rendszer alkalmazásával.

 

Ha mindezekkel végeztünk, ideje felkerekedni, és elmenni a kapott címekre (amiket minden mással együtt a noteszkánkba jegyzünk fel, szóval gyakorta fogjuk elővenni a kis füzetet), de előtte még betelefonálunk a legtöbb esetben a központba, hogy egy hely pontos címét megtudjuk. Nagyjából így áll fel egy nyomozás, bármelyik címet választjuk, mindenhol körül kell nézni, mert bármi segíthet a nyomozásban, esetleg új személyazonosságokat, címeket szerezhetünk, de vigyázat, ez közel sem egyszerű, mert ezek csak apró darabkák egy hatalmas kirakóban, vagyis nem elég a darabkákat hiánytalanul megtalálni, össze is kell azokat rakni.

 

Ezekkel ismerkedünk meg mindjárt az első esetünknél, ha jól csinálunk mindent, akkor indulhat is a menetelésünk a ranglétrán, ahol első lépcsőfokként a közlekedési ügyosztályban kapunk nyomozói állást. 21 ilyen ügy van, amik a főszálat viszik előre, köztük olyan híres esetekkel, mint a Black Dalia, és persze mint a való életben, itt is találhatunk kisebb-nagyobb összefüggéseket egyes esetek közt, és ez egyáltalán nem véletlen, ilyenkor mindenki maga döntse el, hogy mennyire tartja lényegesnek ezeket a dolgokat, de bizony összeesküvések mindig mozognak a háttérben. Ha épp nem a főszálat akarjuk vinni, lehetőségünk van természetesen szabadon mozogni a városban, valamint 40 különféle utcai bűntényt, bankrablásokat, utcai lövöldözéseket, verekedéseket, lopásokat meggátolni és rendet rakni. Remek ”kikapcsolódást” nyújtanak ezek a mellékküldetések, mindegyiknek saját, külön szereplői és átvezető jelenetei vannak.

 

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire nagyszerűen tudja visszaadni a noir hangulatot a játék, és bár találkozhattunk más játékokban is hasonló korral (Mafia sorozat), de most egy új oldalról közelítjük meg az eseményeket, és ez egy teljesen új élményt ad. Talán már csak az tudná ezt fokozni, ha fekete-fehérben játszanánk, és igen, erre is lehetőségünk van, de ezzel el is érkeztünk talán a legnagyobb negatívumhoz a játék kapcsán, mégpedig a grafikához.

 

Hatalmas jóindulattal sem éri el a 2011es szintet, az épületek szögletesek, a textúrák gyakran kockásak, erre még rátesznek a grafikai és fizikai bugok (eltűnnek a textúrák, levegőben futás, zuhanás a semmibe, stb.). Most is kapunk egy hatalmas várost, de az GTA féle élményt, mikor órákig el vagyunk a városban fel-alá kocsikázva, na, azt el lehet felejteni, közelében sincs. Mint említettem, az autók fizikája visszafejlődött egy nagyot, érthetetlen okokból gyorsak és manőverezhetőek. A hangok és a zenék ellenben nagyon ott vannak, ezek is teljesen korhűk és hangulatosak, az autókban, a bárokban vagy csak mint háttérzene felcsendülnek a 40es évek zenéi, ami tényleg élményfokozó. Multiplayer vagy kooperatív mód sajnos kimaradt, pedig a Red Deadnél vagy a GTA 4nél is remekül megoldották a játék eme szegmensét, ráadásként itt eleve van egy társunk, így a kooperatív módhoz még alapot is szolgáltatott volna. No, nem baj, majd a második részben…

 

Az L.A. Noire egy úgy szemszögből mutatja be az amúgy se sokszor elővett 40es éveket, ezt fűszerezi a hihetetlenül hangulatos noir hangulattal, no meg egy olyan történettel, ami az utóbbi évek talán leghátborzongatóbb, egyben legélvezetesebb és érdekesebb sztorija, ami az utolsó pillanatig tartogat fordulatokat. Sosem fullad esztelen lövöldözésbe, mert itt nem az akció a lényeg, meg nem az adrenalin bomba. Néha talán unalmasnak tűnhet, de minden okkal van, mindig figyelni kell a részletekre, mert Los Angeles alvilági bűze mindenhol terjeng. Cole Phelps egy nagyon szerethető főhős, könnyű azonosulni vele, és az érzelmes részek sem maradnak el, így tényleg emlékezetes tud lenni a sztori. Teljességgel bele tudtam élni magam a játékba, szerintem ti sem fogtok másképp tenni, és bár kicsit döcögősen indul, de a történet, a benne szereplő karakterek különlegessége és maga a játékélmény miatt bőven megéri beleölni azt a 30 órát, akár többször is.

+ Remek sztori, remek hangulattal

+ Hangulatos, korhű zenék

+ MotionScan

+ Mély karakterek

 

- Grafika

- Néhol frusztráló bugok

- Vicces az autók fizikája

-          Grafika: 85%

-          Zene: 90%

-          Játékélmény: 95%

-          Összérték: 94%