2004 őszén jött ki az akkori viszonyokhoz képest a legjobb, legszerethetőbb és legsikeresebb kaland-szerepjátéka, a Fable. Hatalmas bejárható területek, karakterfejlődés, sajátos személyiséggel rendelkező emberek valamint változatos sztori jellemezték. Négy hosszú esztendőt kellett várni a folytatásra, hatalmas várakozás előzte meg, sokan a nagyhatalmas megváltást várták tőle, amit Peter Molyneux játéka nem hozott el, helyette kaptunk egy, a közönséget megosztó, de élvezetes és jó folytatást.

 

A Fable II mindent felvonultat, amit az elődje, csak mindezt kibővítve, és még hozzá is tesz néhány finomságot. Adott Albion, ami szebb és nagyobb, mint valaha, külön személyiséggel megáldott karakterek, kivételesen tényleg rendkívül szórakoztató angol humor, no meg az a rengeteg lehetőség, amitől szerepjáték is lesz. Minden döntésünknek következményei vannak. Olyanoknak is például, hogy mit eszünk (zsíros ételektől hízunk, zöldségektől fogyunk, kukákból előhalászott kajáktól pedig legyek köröznek a fejünk felett), hogyan viselkedünk, no meg természetesen hogy az egyes küldetésekben melyik oldalra állunk, inkább a banditáknak segítünk, vagy a jót képviselő helyieknek. Bármelyiket is választjuk, a választott irányba fog majd haladni az adott terület, ugyanis ha a banditák kaptak segítséget, akkor megnő a bűnözés aránya és több bandita fog fogadni minket, ha a jókat választottuk, akkor rendezett, tiszta házakat találunk kedves lakosokkal.

 

Nem csak itt találkozunk tetteink hatásával, ugyanis rossz vagy jó hírünk terjed, vagyis ha mindig a gonoszdikat képviseljük, akkor a lakosok rémülten fognak elfutni előlünk, de ha a rend oldalán állunk és epikus harcokban páholjuk el az ellent, akkor szeretni fognak a népek, a gyerekek követni fognak és hősként fognak tisztelni, akiknek még autogramot is adhatunk. Aláírás-osztogatás mellett mutogathatjuk a megszerzett trófeáinkat, viccelődhetünk, mutatványokkal szórakoztathatjuk a körénk gyűlőket, amik mind-mind javítanak a megítélésünkön. 

 

Nem csak szórakoztatni tudunk, bókolhatunk is egy kiszemelt hölgyeménynek (vagy férfinak, kinek milyen az ízlése, mindenféle nemi identitást tolerál a játék), így egy éjszakás kalandoktól kezdve egészen a házasságig sokféle kapcsolatot kialakíthatunk. Ha már házasság, akkor jöhet a gyerek is, de ha szimplán enyelegni akarunk, védekezhetünk is (igen, a középkorban is volt erre lehetőség). Családunknak érdemes keríteni egy tágas és kényelmes házat, amit meg is tehetünk, szinte bármelyik lakóépületet kibérelhetjük vagy megvásárolhatjuk, amikre éppen nincs szükségünk, azt kiadhatjuk, így bevételhez jutva. Nem csak lakóházakat, hanem szinte bármit megvehetünk, kocsmákat, boltokat, malmokat, és mindegyikük bevételt fog hozni. Ez jó, mert hamar gazdagok lehetünk, másfelől rossz, mert így elértéktelenedik a pénz (nálam a GOTY kiadásban ez nem volt probléma, a fejlesztők, látván a reakciókat, orvosolták ezt a problémát). 

 

A harcrendszer is megújult, három különböző gombra osztották a varázslatot, a lőfegyvereket és a kardhasználatot. Utóbbi kettőnél nem kell semmi extrára számítani, sokféle kombót ”vehetünk”, amiktől nagyobb sebzést tudunk bevinni, vagy gyorsabban sebezhetünk. Varázslatoknál már érdemes megfontolni, hogy mit fejlesztünk, bár a harc általában nem nehéz, de akadnak erős ellenfelek is, akik ellen nem lesz elég a stock varázslat. 

 

Nagyszerű történet lakozik a Fable II-ben, teljes mértékben lehet azonosulni főhősünkkel, ráadásként nem csak az izgis jeleneteknél vagyunk jelen, hanem életének minden pontján ott lehetünk, saját házat vehetünk neki, családot alapíthatunk, dolgozhatunk (jó a pénzszerzésre, lehetünk favágók, csaposok vagy kovácsok). Élhetjük a városi életet, emellett megmentjük a népünket is a főgonoszdi ellen, aki nem csak úgy van, hanem személyesen is találkozunk vele a játék elején, és már akkor sem művel valami szimpatikus dolgokat, így bőven hajthat minket a bosszúvágy is. Ha mindenbe beleéljük magunkat, akkor több mint 30 órát is beleölhetünk a játékba, de ha nagyon szaladunk, ennek az egyharmada alatt is kivihetjük, de ez nem ajánlott. Van még egy apró újítás, a kutya, és bármennyire is meglepő, ő lesz az, aki a leginkább a szívünkhöz nő, főleg, hogy még gyermekkorunkban szegődik mellénk, és kalandunk végéig mellettünk lesz. Hasznát vesszük a jelenlétét a harcokban, ugyanis morog, ha ellenfél van a közelben, de mindenféle föld feletti vagy földalatti kincseket is megtalál nekünk. Ő is tanítható, saját magunk által vagy könyvek által, elsajátíthat trükköket, mozdulatokat, de fejleszthetjük szaglását is, amitől ügyesebb kereső lesz. 

 

Mindennek ellenében a Fable II nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, ennek következtében sokaknak csalódást jelentett. Nem forradalmi újítást kaptunk az elődhöz képest, hanem ugyanazt tökéletesítve. Igen, mert a Fable II egy nagyon élvezetes és jó játék, ami olyan komoly döntések elé állítja a játékost, hogy a kontroller letétele után is motoszkálhat a fejünkben. Izgalmas sztori, szuper harcrendszer, magával ragadó játékmenet egy élettel teli világban. Akinek ez nem elég, az ne próbálkozzon vele, aki viszont szerette az előző részt, vagy csak szeretne egy igazán jó kalandjátékot, annak kötelező vétel, de sajnos ez csak az Xbox360 tulajoknak szól.

 

+ Szép grafika, élettel teli világ

+ Változatos, izgalmas történet

+ Elképesztően eltalált hangok, zenék

 

- Értéktelen pénz

- Az ígéretekhez viszonyítva csalódás

-          Grafika: 90%

-          Zene: 95%

-          Játékélmény: 85%

-          Összérték: 90%