2010 végén különösen nagy várakozás előzte meg a 2K Sports évenkénti Nba-s játékát, hiszen a játékhoz egy olyan korszakos zseni adta a nevét, mint Michael Jordan.

Amikor először elindítottam a játékot, komoly kételyek voltak bennem afelől, hogy vajon sikerülhet-e felnőnie a játéknak a legendás 23-ashoz. Lássuk, sikerült-e!

  A legfontosabb újítás természetesen a Jordan Challenge, ahol MJ karrierjének 10 kiemelkedő meccsét játszhatjuk végig. Egytől egyig remek mérkőzések kerültek be ide, mint például az 1986-os, Celtics elleni 63 pont, vagy a ’98-as döntő mindent eldöntő mérkőzése a Jazz ellen.

Viszont ami igazán érdekessé teszi az egészet, hogy nem csak szimpla győzelmeket kell elérni, hanem különböző egyéb kikötést is teljesíteni kell. Ilyenek például, hogy dobj 30, vagy több pontot, szerezz 9, vagy több lepattanót, akadályozd meg Drexlert abban, hogy 20 pont felett dobjon. De hogy is kerül ide Drexler? Úgy, hogy a csapattársaink mellet az ellenfeleink is ugyanazok, akikkel annak idején Jordan is játszott. Többek között olyan klasszisok ellen kell pályára lépnünk, mint Larry Bird, Magic Johnson, vagy az imént említett Drexler. MJ mozgásai és egyedi mozdulatai természetesen bekerültek a játékba, amelyek kifogástalanul sikerültek, ilyen például a védhetetlen fade-away, vagy a levegőben úszó zsákolás.

 A készítők viszont olyan kisebb részletekre is odafigyeltek, mint az, hogy Jordan tulajdonságai az évek haladtával változnak. Eleinte igazi légi akrobataként dolgozik a levegőben, majd az évek során egyre inkább „érik” a játéka, és később már gyilkos tempókkal valamint triplákkal is operál. A kommentár teljesen illik az adott szituációhoz, a valódi TV-s közvetítések szintjét súrolja, még a csarnokok is pont olyanok, mint ahogy az akkori felvételeken látszik. A Jordan Challenge  3-4 óra garantált szórakozást jelent, és arra sem panaszkodhatunk, hogy túl könnyű lenne, hiszen időnként rendesen meg kell szenvedni a feladatok teljesítéséért. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy azt kaptuk a játékmódtól amit vártunk: önfeledt szórakozást és múltidézést!

 Miután elég időt eltöltöttünk a múltidézéssel, lássuk, mit is tartogat még számunkra a játék többi része.

A My Player módban egy játékost kell irányítanunk, akivel a csúcsig kell eljutnunk.Miután elkészítettük emberünket, (kiválaszthatjuk, hogy milyen poszton játsszon, hogy nézzen ki, milyen magas legyen, stb.) a Summer Leagueben folytatjuk, ahol be kell bizonyítanunk, hogy igen is az Nba-be valóak vagyunk. Ezt céltudatos, de nem önző játékkal érhetjük el. A különböző megmozdulásainkat értékeli a gép ,attól függően, hogy azok csapatunkat segíti, vagy hátráltatja. Miután teljesítettük a Nyári Ligát, következik a Draft, ahol minden bizonnyal ki választ minket valamelyik csapat, attól függően, hogy milyen teljesítményt nyújtottunk. A profi ligában szép lassan kell felküzdeni magunkat a ranglétrán, bekerülni a kezdőbe, fejlődni, majd minél magasabbra törni. A játékmód összességben jó lehetőségeket rejt magában, bár egy idő után monotonná tud válni.

Az Associationben egy csapatot kell irányítanunk, annak minden ügyes-bajos teendőjével együtt. A tavalyi évhez képest nem sokat változott ez a rész, megmaradt remek csapatmenedzselős lehetőségnek, ahol a játékosok cserélésétől  kezdve a személyzet beállításáig mindent nekünk kell csinálni. Az előbbihez hasonló a Season mód is, csak kissé „lebutítva”, hiszen itt mindössze 1 szezon erejéig vezethetjük a csapatot, és kevesebb beállítási lehetőségünk is van.Van még pár kis dolog, ilyen például a Blacktop, ahol streetballozhatunk, vagy a Practice, ahol különféle szituációkat gyakorolhatunk, vagy csak ha úgy tartja kedvünk, dobálhatunk.

Tartalom szempontjából tehát elmondható, hogy nem panaszkodhatunk, hiszen a fejlesztők szerencsére rengeteg érdekes dolgot pakoltak a játékba.

 De hát mit is érne ez a sok tartalom, ha nem lenne remek a játékmenet. Márpedig az!  Szinte minden ismertebb játékosnak vannak egyedi mozdulatai, a büntető dobás előtti szokásaik is ki vannak dolgozva, valamint a test-test elleni harcok is végre igazán jól sikerültek. Amikor például pozíciót fogunk, nem mindegy, hogy egy Durant, vagy egy Shaq súlyú játékossal kezdünk el „tolatni” a gyűrű felé. Az animációk rendkívül változatosak, több száz féle különböző zsákolás/ziccer került a játékba, ami garantálja, hogy nem fognak sűrűn ismétlődni a mozdulatok. Ami zavaró, hogy néhány szkriptelt mozdulat elég valószínűtlen helyzetekben tud előfordulni, ami néha kissé illúziórombolónak tűnhet, de szerencsére nem annyira vészes a dolog, hogy komolyan zavarja a játékmenetet. Még egy hibát vettem észre, ami kellemetlenebb mint az előző: mégpedig az, hogy a passzrendszer teljességgel kiszámíthatatlan. Sokszor olyan buta labdaeladások születnek, hogy azt rossz nézni. Ezen mindenképp változtatni kell a jövőben.

A mesterséges intelligencia is sokat fejlődött. Az éppen labda nélküli játékosok mindig igyekeznek üres területre futni, elszakadni az emberüktől, valamint védekezésben is remekül teszik a dolgukat, besegítenek időnként és a passzsávokat is figyelik. Ez természetesen az ellenfél játékosaira is igaz. Az 1-1 elleni szituációk is nehezebbek lettek. Elfelejthetjük a könnyed, egy lépésből megverős stílust, hiszen itt jóval nehezebb elmennünk a védők mellett. Nem elég csak sprintelni, hanem különböző trükköket és cseleket is be kell vetni, végső esetben pedig elzárást kell kérni.

A sok kis apróságnak köszönhető, hogy a játékmenet igazán kifinomulttá vált, és végre viszonylag közel áll a valódi kosár szintjéhez.

 Prezentáció terén is jól teljesít a játék. A felvezetés az igazi meccsekét idézi, a játékosok kiszállnak a csapatbuszból, az edző az utolsó taktikai utasításokat rögzíti, a játékosok meccs előtti rituáléi (James híres hintőporozása, Wade húzodzkodása a gyűrűn) mind-mind hozzátesznek a meccsek hangulatának átadásához. Grafikai téren a játék remekel, a játékosok 99%-a tökéletesen kidolgozott arccal rendelkezik ( Allen alien feje abba az 1%-ba esik), a pályák, a közönség és minden kis dolog hátborzongató pontossággal van kidolgozva. Egyeten hibát észleltem, mégpedig azt, hogy a játékosok irreális mértékben „taszítják” a mezeiket, tehát alaphelyzetben kb 5 cm-re helyezkedik el a testüktől.

Ami a hangokat illeti, talán az idei tracklist az eddigi legjobb, mivel a számok szinte kivétel nélkül illeszkednek a játékhoz. A labda, a közönség és a gyűrű hangja is hozza a szokásos szintet.Kommentátor barátaink ismét kitettek magukért, rengeteg hasznos háttér információt  szolgáltatnak, szövegeik változatosak, elég ritkán hibáznak, tehát összességben őket is dícsérhetjük.

A cikk elején feltett kérdésre egyértelmű a válasz: igen, hiszen olyan játékot készített a Visual Concepts csapata, amihez foghatót talán el sem tudtunk képzelni.Ennél jobban talán nem is lehetett volna bemutatni Jordan zsenialitását a kosárlabda szerelmeseinek.  A játék különösen ajánlott minden, a kosárlabdát legalább egy kicsit is szerető ember számára.Végeredményben egy olyan game született, ami talán a generáció legjobb sportjátéka.

Pro

+ A Jordan Challenge nagyon jól sikerült, és a körítése is remek

+ A játékmenet néhány javításon esett át, amelyek mind pozitív irányba segítik a játékot

+ Szép, részletesen kidolgozott grafika.

+ Minden tekintetben előrelépett a tavalyi részhez képest

Kontra

- Néhány zavaró, szkriptelt animáció.

- A Jordan Challenge csapatainál egyes cserejátékosok nincsenek kidolgozva

- Idegesítő passzrendszer

Értékelés

  -  Grafika : 92%

  -  Zene : 90%

  -  Játékélmény : 93%

  - Összérték : 92%